A nyugdíjrendszer kialakulása
Szokatlan számunkra, hiszen ma már alapvető, azonban a nyugdíj nem egy hosszú, évszázadokra visszatekintő rendszer, hanem egy friss, alig százéves intézményről van szó. Hazánkban a közalkalmazottak részesültek először benne 1912-ben, majd 1928-ban terjesztették ki a nyugdíjrendszert. Hogy alakult ki a nyugdíj? Miért pont az 1900-as évek elején került bevezetésre? Ezekre a kérdésekre keressük a választ cikkünkben.
A legelső nyugdíjrendszer
Ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor nem kifejezetten nyugdíjról beszélhetünk a Római Birodalommal összefüggésben, de a nyugdíj gyökerei egészen időszámításunk kezdetéig nyúlnak vissza. A Római Birodalomban kizárólag a katonák, azaz a nyugalmazott légionáriusok részesültek benne, méghozzá járadék formájában. Ez később számos egyéb állam esetében is bevezetésre került.
Az első valódi nyugdíjrendszer azonban csupán 125 éve került bevezetésre, méghozzá Otto von Bismarck kancellár által, Németországban. Az akkori várható életkorhoz viszonyítva igen magas, 70 éves kor jelentette a nyugdíjkorhatárt, ami azzal járt együtt, hogy a népesség csupán kis százaléka részesülhetett benne. Ez nem véletlen, hiszen az új rendszer bevezetésével nagy teher került a dolgozó polgárokra és munkaadóikra, így a rendszer fenntarthatósága érdekében először kevés nyugdíjazottal volt célszerű próbálkozni. Később, 1916-ban módosítottak a szabályozáson, 65 évre csökkentették a korhatárt.
Az ipari forradalom, mint katalizátor
Az 1900-as évek elején a falvakban élő, mezőgazdaságra épülő társadalomról áthelyeződött a hangsúly a városi életre és az ipari munkásságra. Míg régen a mezőgazdálkodó, nagy területen élő lakosság számára nem jelentett gondot a szülők eltartása, addig a városok apró lakásaiban problémát okozott a generációk együttélése. Ennek megoldására került bevezetésre a nyugdíjrendszer. Az Egyesült Királyságban 1908-ban, Németországhoz hasonlóan 70 év felett járt a nyugdíj, 1911-ben azonban már kiegészült széleskörű társadalombiztosítási rendszerrel is, melynek részét képezte a munkanélküli segély és az egészségbiztosítás is. A szigetországban igen korán, a II. világháború után, 1946-ban már a maihoz hasonló nyugdíjrendszer működött, mely a nőknek 60, a férfiaknak pedig 65 év nyugdíjkorhatárt állapított meg.
A hazai nyugdíjrendszer alakulása
1912-ben az állami alkalmazottak részesültek nyugdíjban, majd 1928-ban került bevezetésre a nyugdíjtörvény. 1938-ban szélesítették ki a rendszert, amikor cselédek és háztartásbeliek is kaphattak nyugdíjat. Ez évben alakult meg az Országos Társadalombiztosítási Intézet is, 1952-ben pedig a módosított nyugdíjtörvény szerint már mindenkit megilletett az öregségi nyugdíj. Ekkor igen alacsony, a nőknek 55, a férfiaknak 60 év jelentette a korhatárt. Ez a rendszerváltásig így is maradt, majd fokozatosan emelkedett.
2022. január elseje óta az 1957-ben vagy az azt követően születettek számára 65 évben határozták meg a nyugdíjkorhatárt. Hazánkban azonban nincs nyugdíjkényszer. Ez azt jelenti, hogy ha valaki betölti a nyugdíjkorhatárt még nem köteles nyugdíjba is vonulni.
Az új rendszer előnyei és hátrányai
Abban, hogy a – történelmi léptékben rendkívül frissnek számító – nyugdíjat pozitív vagy negatív rendszernek könyvelik-e el a társadalomkutatók, nincs teljes egyetértés. Természetesen megvan a nyugdíj pozitív oldala, hiszen az idős korosztály megérdemli a pihenést egy átdolgozott élet után. Azonban egyes tanulmányok szerint a kötelezettségek hiánya számos esetben haszontalanság érzetet szül, mely olyan mértékű is lehet, amely az egészség leromlásához vezethet.
Ahogy mindennek, a nyugdíjnak is vannak előnyei és hátrányai is. Ha Ön azok táborát erősíti, akik a nyugdíj mellett is szívesen maradnak aktívak, akkor forduljon hozzánk bizalommal. A nyugdíjas munka plusz bevételt jelent, valamint támogatja a mentális és fizikai frissességet is. Keressen minket elérhetőségeinken!
Csatlakozzon Ön is Facebook csoportunkhoz -Értesüljön elsőként az aktuális nyugdíjas munkáinkról.
